Teil 16

Félretette a laptopot, majd karórájára pillantott. - Lassan el kell indulnunk. Szeretnélek időben hazavinni.
- Nem akarok menni. Jó itt! – nyöszörögtem.
- Tudom, de holnap iskola – Utálom, mikor erre emlékeztetnek a felnőttek. Ez az egyetlen, amire nem tudok kifogást hozni. A suli, az suli.
- Rendben – egy nagy sóhaj után kibontakoztam öleléséből és felálltam, hogy összeszedjem magam. Összepakolt utánunk a nappaliban, majd ő is felhúzta cipőjét.
Miután letipegtem a lépcsőkön, beültünk a kocsiba és elindultunk Haltern am See felé. Az utak fényeit csodáltam, miközben visszapörgettem agyamban az esténk eseményeit. Örülök, hogy hajlandó volt, így megnyílni felém Matthiassal kapcsolatban. Tényleg sokat jelent nekem, hogy mesélt a testvéréről, akit sajnos én már sohasem ismerhetek meg. Pedig úgy tűnik, nagyon hasonlíthattak egymásra.
Belegondoltam, mi lenne, ha én is átélném ugyanazt, amit ő. Nekem ugyan két bátyám van, de belehalnék, ha bármelyiküket is elveszíteném. Lehet, hogy olykor viszálykodunk, vagy, hogy kevesebbet találkozunk, mint azt valójában tehetnénk, de ők fontos részei az életemnek.
Öt perccel a kijelölt tíz órai határidő előtt parkolt le a házunk előtt. Kioldottam a biztonsági övet, majd felé fordultam.
- Tényleg köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam – végig a szemkontaktust kerestem vele. Imádom a pillantását, mely szinte perzsel.
- Én is – széles mosoly terült el az arcán, mikor közelebb hajolt és egy csókkal jutalmazott.
- Holnap találkozunk? – muszáj volt a lényegre térnem. Alig pár percem van még, és ez olyasmi, amire meg kell tudnom a választ még mielőtt nyugovóra térek.
- Egésznap dolgozom – fintorgott. – De majd mindenképpen felhívlak – ígérte meg.
- Helyes – elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam egy hosszú, mézédes csókra. – Jó éjt!
- Jó éjt! – simított végig utoljára arcomon, mielőtt magára hagytam. Bosszantott, hogy holnap nem fogom látni, de ezzel jár, ha az ember, már dolgozik és ezt meg kell értenem. Így legalább lesz egy kis szabadidőm és talán lerendezhetném a beszélgetést Oliverrel a videóról. Minél előbb túlesünk rajta, annál jobb!
Elégedett mosollyal az arcomon rúgtam le lábamról a cipőket, majd indultam el szobám felé. Egy ilyen szép este után, semmire se vágyik jobban az ember, mint egy kiadós alvásra. Lehúztam a ruhám cipzárját és hagytam a földre zuhanni. Kiléptem belőle, majd a szekrényből előhalászott pólómba bújtam. A ruhát a szék támlájára simítottam, majd melléakasztottam a táskámat is. Holnap majd kicsit korábban kelek és összepakolok, de most túl boldog és túl fáradt vagyok már ehhez.
Kikapkodtam az ágyneműmet az ágyneműtartóból, majd az ágyra igazítottam őket. Belebújtam a papucsomba, és a fürdőszobába mentem, ahol gyorsan megmostam a fogaimat. Hallottam, valami kis zajt a szobámból, de úgy döntöttem, még előbb teszek egy kis kitérőt a konyhába és iszok egy pohár vizet. A zaj forrása úgy sem tud elszaladni, remélhetőleg.
Miután lenyeltem az utolsó kortyot, öntöttem a Schalke címerrel ellátott pohárba még egy adagot, majd a szobámba csoszogtam. A magas sarkú teljesen feltörte a lábam, jól tükrözte, hogy nem igazán része a mindennapjaimnak. Szerencsére vérezni nem kezdett el.
Az éjjeliszekrényre csúsztattam a poharam, majd körbenéztem. Minden a helyén volt, ahogy öt perccel ezelőtt hagytam. Körbefordultam tengelyem körül még egyszer, hátha meglelem a zaj forrását, de csakis a mobiltelefonom jutott eszembe. A táskához léptem és előkerestem az apró készüléket. Nem kellett csalódnom, SMS-em érkezett, tehát ennek adott jelet az imént. Amint feloldottam a billentyűzárat megpillantottam a feladót és szívem máris hevesebben kezdett verni. Fabian írt nekem!
Ebben a percben értem haza, de nagy a csend nélküled. Tényleg jól éreztem magam. Holnap légy jó, majd hívlak. Jó éjt! Fabi

Mosolyogva szorítottam szívemhez a telefont. Annyira édes! Képes ezért írni egy üzenetet! Hihetetlen egy srác. Egyszerűen elbűvölő és… azt hiszem, tényleg belezúgtam.
Én is jól éreztem magam. Várom a hívásod! Jó éjt, nyomozóúr! :) Hanna
Elküldtem az üzenetet, majd a szekrényre csúsztattam a telefont és bebújtam az ágyamba. Éreztem, hogy magával ránt a fáradtság, és alig pár perc múlva, sikerült álomba is szenderülnöm.

Reggel zombi módban végeztem a szokásos tevékenységeimet. Agyilag még mindig Álomvilágban jártam, míg testem már felöltözött, beágyazott és kipakolt a tegnap esti kistáskából is. Hosszú nap lesz a mai, és már most a végét várom. Valahogy így vagyok ezekkel a bizonyos hétköznapokkal. A legszebb pillanat bennük, mikor este fáradtan álomra hajthatom a fejem. Most azonban vígasztalt, hogy lesz mit elmesélnem barátnőmnek. A tegnap este mindenképpen megérdemli, hogy ejtsünk róla pár szót.
- Jó reggelt! – anyán meg se látszott a korai kelés. Kipihent volt és mosolygós.
- Neked is – ásítottam egy újabbat. Alig háromnegyed óra alatt, ez a tízedik. – Van müzli?
- A szekrényben – biccentett a felső konyhaszekrény irányába. Elővettem kedvenc tálamat, öntöttem bele egy kis tejet, majd levettem a polcról a csokoládés müzlit és beleborítottam. Automatikus, szinte már begyakorolt mozdulatokkal kanalaztam a számba az ételt, miközben tekintetem a semmibe révedt. – Milyen volt a tegnap este? – anyám hangja rántott vissza a valóságba. Megráztam a fejem, majd egy mindent elmondó mosollyal felé fordultam.
- Nagyon jó volt. Fabian igazán remek fiú – próbáltam közömbös maradni, de szívem majd kiugrott bordáim alól. – Vacsorázni vitt a Heiner’s-be, utána pedig a lakásán beszélgettünk, meg sütit ettünk – meséltem el esti programsorozatunkat. Persze azért a csókcsatát inkább megtartottam magamnak.
- Rendes srácnak tűnik – csatlakozott apám is, miközben belépett a konyhába.
- Az elejétől fogva az volt… - dünnyögtem orrom alatt, majd lenyeltem az utolsó falatot is és a tálat a mosogatóba csúsztattam. Anyuval szívesen beszélgettem Fabianról és a kapcsolatunkról, de apuval kapcsolatban még nem éreztem ezt helyesnek. Ő egyébként is olyan ellenségeskedő, ha a fiúkról beszélek, de így, hogy Fabival van ez a kis ’’múltuk”, még jobban azzá vált.
- Ma is találkoztok? – pillantott felém.
- Dolgozik, szóval nem hiszem. De most mennem kell – pillantottam a faliórára. – Kocsival megyek –tájékoztattam őket, majd vállamra kaptam az iskolatáskát. Kezembe vettem a slusszkulcsot, a mobilom és a lakáskulcsom, majd elindultam. Jó érzés volt újra a volán mögött ülni, ez olyan volt számomra, mint egy kis relaxáció.
Lena már a bejárat előtt várt, ő is akkortájt érkezhetett. Melléléptem, majd együtt megkerestük a termet, ahol az első óránk lesz.